|
 |
|
|
Ne hagyjuk kihozni magunkat a béketűrésből
Csigalassúsággal haladó kocsisor, idegesítő várakozás a tűző napon, fullasztó meleg a zsúfolt autóbuszban - az óránk ketyeg, lekésünk minden terminust... A stressz rányomja bélyegét mindennapjainkra, s a mókuskerékből nem lehet kiszállni!
A stressz pedig elhatalmasodik rajtunk, figyelmünk csökken, képtelenek vagyu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... keserven,
Hisz balga, őrült ábránd volt csupán.
Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa!
Az én világom irdatlan, sötét,
Ezer tavasz s ezer tavasz virága
El nem zavarja fullasztó ködét.
Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni,
Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény.
Elkárhozástól meg nem váltja semmi
S a te sugárod: őrjöngő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Bolondos, játékos, szeszélyes zápor ,sebes szél ,s apró virág a gyümölcsfaág hegyén. De nem lettem.
Nyár lett belőlem. Pirospozsgáimat napbarnított arcra cseréltem , s magam lettem a fullasztó nyári hőség ,ami feléget és felperzsel mindent maga körül .Túl forró voltam ,s túl heves. Elszáradt minden, nem volt mi oltsa szomjamat. Pedig szomjas voltam, nagyon szomjas. Már nem v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tudod arra gondoltam,
hogy a szerelem pont olyan,
mint minden más a világon.
Olyan, mint a tűz.
Pusztít is, éltet is.
Mint a víz.
Éltet is, fullaszt is.
Mint a napsugár,
éltet és kiéget.
Vagy a szó, ami
éltet és öl.
Mint a világ,
amivel lehet élni,
és visszaélni.
A tűz mikor eszét veszti,
nem élt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... s nem is volt soha remény.
Vajon a csillagok az égen értünk ragyognak?
Nekünk kel fel nap mint nap a nap?
Gyötör a lét, fáj, hogy lenni kell, s meddig még?
Fullaszt a semmi, nem látok magam előtt célt...
Elvétve szórt öröm hamar elszalad,
Csak a helye, egy keserű emlék marad.
Önfeledt kacajom csupán hazugság, fojtó álca,
Sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Semmi sem tőled szép!
A legszebb bűnöm voltál,
Most mégis csendet szüljön,
Tűnjön, tűnjön, tovább nem tűröm, hogy
Nyugalmat lopjon a kéj!
Az, ami fullaszt úgy, hogy
a testem a sírba leszáll!
Bár lehet, hogy jobb lesz úgy, mert
A lelkem egy angyalt vár...
Egy igazi angyalt vár...
Az este is hűvös már...
Majdn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kora reggel a fullasztó szmogos ködben baktatunk két csemetémmel az ovi felé. Nagyobbik gyermekem biciglivel, én a picit tolom babakocsival. Eszméletlen egy mutatvány. Mire odaérünk, mind a hárman kifáradunk, pedig az út 15 perc gyalog. Még nincs két éve, hogy megépítették errefelé a közlekedési utakat, de a járda járhatatlan, a parkoló autóktól pedig az út az. Már ahol van út. Meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... inkább a káros élvezeti szerekről! Hisz nem a gyorséttermi szemét kajáktól, a mértéktelen sörivástól, az elfogyasztott zsírok töméntelen mennyiségétől leszünk boldogabbak! Még csak nem is a fullasztó dohányfüst kellős közepén élünk át mámorító pillanatokat...
A legnagyobb biztonság, ha számíthatunk saját magunkra, saját testünkre, ha önmagunk urai vagyunk! Hisz senki se... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... minden életben
a te halálod,
Gyermeki szemmel,
vagy sötét, aljas csellel,
Kihúnysz lassan, fagyos tűzben,
szépen hallkan,
Vagy vérző szívvel,
villágot fullasztó záporesővel.
Van értelmed, átkos célod,
kecses szerelmed,
Van egy szép versed, legendád,
vagy érdekes regényed,
Van csillogó kincsed, kővel teli,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Istenhez hanyatlo arnyek
Akaratombol is kihullassz
En akart,vagyott Istenem
Mar magamat sem ismerem
S Hozzad beszelni rontas fullaszt
Uldozeseimben kellettel
S kerestelek bus-szilajon
S mar-mar jajombol kihagyom
Neved,mely szebb minden neveknel
Szent kepzeles,orok hit-balzsam
Ki letlenul is leglevobb
Meghajlok... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... és azután nem tudják teljesíteni.
Ez csalódást kelt, majd a távolság tovább nő, jön a harc, a veszekedés, a viaskodás, és az élet, melynek boldogan kellene telnie, hosszú, fullasztó szenvedéssé válik.
Döbbenetes felfedezést jelenthet ráébredned arra, hogy félsz az intimitástól, de gyökeres változást eredményezhet, ha magadba tekintesz, és nekilátsz száműzni... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fullasztó éjszakán lebegek,
lüktetőn feszít a szívem,
nélküled örökké remegek,
tiéd, hát vedd el szerelmem!
Csobogó víz alatt tisztulok,
rám hull e hűsítő permet,
testemnek fényét átfogod,
elnyertem édes szerelmed.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Akaratomból is kihullassz
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.
Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.
Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghalok szent Szined előtt
S ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... feled!
Van már más,
akit szeretek,
de a múlt
nem enged.
Szörnyű árulás,
mi ért engem,
s az érzésekben már
hitem feledtem.
Sötétség borult rám,
fullasztó és kegyetlen.
De az idő kereke
csak haladt tova....
Lassan homály fedte
az elmúlt kínokat.
Összeforrt sebem,
de a heg örökre megmaradt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Móriczban az ő művészi céljainak megfelelő szemléletű és méretű prózaírót. Ady hatására jut el Móricz a forradalmiság közelébe. Ő is a "magyar ugar"-t akarja ábrázolni: az elmaradottságot, a fullasztó légkört.
És végre annyi kísérlet után porondra lép. Lelkesedés és szitkozódás fogadja. Költői valóságlátását durvának, sőt trágárnak látják azok, akik megrettennek az iga... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megígérnek, és azután nem tudják teljesíteni.
Ez csalódást kelt, majd a távolság tovább nő, jön a harc, a veszekedés, a viaskodás, és az élet, melynek boldogan kellene telnie, hosszú, fullasztó szenvedéssé válik.
Döbbenetes felfedezést jelenthet ráébredned arra, hogy félsz az intimitástól, de gyökeres változást eredményezhet, ha magadba tekintesz, és nekilátsz száműzni m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Bolondos ,játékos ,szeszélyes zápor ,sebes szél ,s apró virág a gyümölcsfaág hegyén. De nem lettem.
Nyár lett belőlem. Pirospozsgáimat napbarnított arcra cseréltem ,s magam lettem a fullasztó nyári hőség ,ami feléget és felperzsel mindent maga körül .Túl forró voltam ,s túl heves. Elszáradt minden,nem volt mi oltsa szomjamat. Pedig szomjas voltam,nagyon szomjas. Már nem volt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyökerek,
ez a hozzádbilincselt virágzás.
Még izzanak a nyár sebhelyei,
de bennem a csodálkozás kifulladt;
józanabb rögök közé kívánkozom,
öregebb fák alá.
Ott azután a fullasztó szerelemben,
ott azután a gyaluk csikorgásában,
mikor az utolsó szilánkok lehasadnak,
ott azután beszélhetek:
Belevésődtem ebbe a földbe,
nincs olyan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... kapálóztam valamerre,a lábam minden egyes mozdulatra egyre erősebb ingerrel reagált.Végül elkezdtem üvölteni,segítségért kiabálni minden mindegy alapon...Orromon,számon nyeltem a vizet,fullasztó köhögés tört rám az öklendezésig fokozódva és egyre többször buktam a víz alá.Aztán már kiabálni se tudtam,csak kezemmel vadul csapkodtam a sodró hullámokat.És feladtam.Fájó, leszakadni ké... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Astaire-táncfilmeken edzett rendező a texasi prérik mélyére "száműzte" színészét. A moziveterán és a lázadó sztár találkozása felforrósította a hangulatot. Dean ideges, nyugtalan volt. A fullasztó texasi hőség, a mozikirálynő Liz Taylor közelsége, az ezerfős stáb nyomasztólag hatott rá. Ráadásul olyan szerep várta - Jett Rinké -, amely elütött előző alakításaitól. Egy texasi cowbo... |
|
|
|
|
|
